2016. május 8., vasárnap

Ismét a kövek között

Ugye, megint eljöttem Bárnára, ahogy megígértem magamnak. Mert Szilváskő a múltkor kimaradt, meg egyébként is. Ismét verőfényes napsütés fogadott, most májusi hangulattal, és aranyat érő záporokat is jósoltak mára. A cél Szilváskő felderítése volt, és vissza Bárnára Szérkő felé. Kb. három-fél négyig kellett visszaérnem, hogy négyre odaérjek Roziért a sulihoz. Most a múltkori túrához képest az ellenkező irányban indultam a kohász kéken. 
Menni kék

A Cartographia Karancs-térképe sajnos csak fájlban van meg (bemásoltam a telefonra), ráadásul elég régi, és mint kiderült, mára nem egészen úgy futnak az utak, mint a  térkép készítésekor. Szepessy alapműve a szilváskővi túrát Rónabányáról indítja, most tehát azt a leírást nem követhettem, és a térkép alapján terveztem meg az utat. E szerint eleinte a kék, majd jobbra a sárgán, aztán ugyancsak jobbra a sárga háromszögön, onnan meg, ahogy sikerül. 
Térképrészlet
Az erdő ugyanolyan tavaszias rügyező és élénkzöld volt, mint a múltkor, érdekes módon bizonyos fák még mindig nem hajtottak leveleket. A levegő tele volt madárdallal. Egy kakukk megszállottan fújta két hangból álló repertoárját, ami azonban a fejemben egy egész dallamot szabadított el, amit sokáig nem tudtam megfékezni. A folyamatosan ismétlődő D-B, D-B (ti-tá, ti-tá) Beethoven b-dúr zongoraversenyének rondó tételéből a kezdő taktust idézte fel nagy erővel, ezt kellett folytatnom magamban újra és újra.

Kakukk és tovább

Szilváskő közelébe érve aztán, a sárga háromszög elágazásnál egyszer csak a Family Frost furgon "Szólj anyádnak, adjon pénzt" agresszív dallama harsant fel meglepetésszerűen, valahol nem messze, elnyomva a fejemben tomboló zongoraversenyt, és jelezve, hogy  igen közel járok Rónabányához. Bicajjal jártam erre párszor, nagyon szép kis hely. Meg a Karancs -Medves teljesítménytúra 50-es távja is itt halad el,  éppen ezen a sárga úton, csak akkor ott le kell menni a völgybe,  hogy aztán fel lehessen mászni a Somlyára, meg a Pécskőre.

Most nem mentem be Rónabányára, hanem felfelé vettem az irányt, Szilváskő felé. A gerincre érve két sírkereszt fogadott, cseh katonák meglepően szépen rendben tartott sírja, emlék az 1919-es zűrzavaros időszakból, amikor az éppen megalakult Csehszlovákia minél nagyobbat akart kiharapni Magyarországból. A cseszkó egységek még Kisterenyét is elfoglalták volna, de a bátor palócok elkergették a megszálló csapatokat. A szlovák határ most itt húzódik pár száz méterre, a telefonom olykor be is jelentkezik a szlovák hálózatba.

Cseh katonasírok

Valami oszlopok betontalapzatának nyomait láttam, meg leharcolt reflektorokat, a valaha itt működött nehézipar bozótban rejtőző maradványait. A sok évtizedes bányaművelés látványosabb nyomokat is hagyott errefelé: Szilváskő bazaltcsúcsa mintha kettétört volna, hatalmas repedések tátonganak a hegytetőn, olyan mélyen, hogy némelyiknek alig látni az alját. Szepessy könyve szerint ezek az izgalmas látványt nyújtó szakadékok a sok méteres mélységben húzódó, felhagyott bányaalagutak beomlásakor keletkeztek éppen 99 évvel ezelőtt, 1917 májusában. Erről tudósítanak az út melletti geoparkos információs táblák is. A beszakadás következtében egy csomó barlang is keletkezett, melyek aztán többek olyan vicces neveket kaptak, mint pl. Darázsfészek-barlang, Sárkánytorok-barlang vagy Farkaskölyök-barlang. A hasadékokat romladozó deszkakarám keríti el, jelezve a hebehurgya turistáknak, hogy csak óvatosan szökelljenek a sziklákon. 
Hasadék


Hasadék

Hasadék

Hasadék korláttal és túrabottal

A tanösvény egyik nfótáblája

Kilátás Szilváskőről

A Szilváskő kétpúpú hegy (sőt a leírás szerint hármas csúcsú), messziről felismerhető jellegzetes alakja. A másik púpon, a kis sziklánál hasonló, de jóval szelídebb hasadékok találhatók, meg egy remek kis sziklamászó fal. 
A sziklamászás szabályai

Háttérben a sziklamászó fal

 A fal fentről


Szilváskőről torony iránt, illetve Szérkövet megcélozva lesétáltam a hegyről, majd egy tágas, kényelmes úton leereszkedtem a Bárna-patak völgyébe, és a csalánmezőtől övezett, mély árokban folyó patakon átkelve nekiláttam, hogy megmásszam azt a híres szérkövi homokkőfalat. 
A szérkövi homokkőfal

A völgyben Bárna a Szérkő oldalából nézve





Közben kicsit eleredt az eső, kellemesen langyos volt,  nagyon jól esett. Aztán beértem Bárnára. Úgy érzem,  tartogat még szép túrautakat ez a környék.



Panoráma. Az útirányban Szérkő, jobbra Kiskő és Nagykő



Álcázott vadászles

Nem megy tovább

Tényleg mélyút

Palóc ház, hat évvel Szilváskő összeszakadása előttről

Védőszent


Itt a vége...