2016. április 5., kedd

Decathlon Sástó13 TT

Hanka pénteken éjszaka jött haza, az utolsó busszal, de ennek ellenére hősiesen kitartott korábbi elhatározása mellett, hogy szombat reggel eljön velem teljesítménytúrázni a Mátrába. Utoljára vagy két éve a Dombai-tó túrán voltunk együtt a Mecsekben. Jó kis túra volt az is, Évus is ott volt, felmásztunk a Zengőre, meglátogattuk Püspökszentlászlót, igazán emlékezetessé azonban a hasfájás tette (tudod, amikor annyira fájt a hasad). A mostani Decathlon túra rövid távját korábban Rozival teljesítettük már párszor, illetve az akkori rövid távot, most ugyanis másfelé vezették az utat, a neve is más lett, Szent Annát felváltotta Sástó. Fél tíz körül értünk Mátrafüredre, ahol a nagy teljesítménytúráknál megszokott látvány fogadott: szinte egymás hegyén-hátán parkoló autók és túratársak hömpölygő tömege, ameddig a szem ellát. Szerencsére az Avar szálló parkolójában általában akad hely, igaz, kb. 1 km-re van a rajtterülettől, de hát amúgy is sétálni jöttünk, ugye. A rajtnál, az erdészeti iskola aulájában is a várt nyüzsi fogadott, ráadásul mire beneveztünk volna, elfogyott a rövid táv itinere. A szervezők nem számítottak ennyi helyszíni nevezőre, ez később a nápolyiellátásban is megmutatkozott. Szóval várni kellett, de szerencsére eléggé elöl álltunk a sorban. A középtávon (25km) folyamatos volt az indítás, fel is vetettem Hankának, hogy mit szólna hozzá, és már hajlott is volna rá, de akkor meghozták az itinereket, így aztán elindulhattunk a választott távunkon is. Szépen, ütemesen haladtunk felfelé a sárgán, Sástó felé, lazán kerülgetve az előttünk vánszorgókat. Szinte nyárias napsütésben fürdött az erdő, sár is alig volt, kissé meg is izzadtunk, mire a Rákóczi forráshoz értünk. Itt volt az első ellenőrző állomás -- és egyben természetes frissítő pont is, hiszen mi frissít jobban a hűvös forrásvíznél? Az Adrenalin parkot alulról kerülve átvágtunk a sástói bazársoron, majd a békáktól hemzsegő nagyréten ismét megálltunk egy pecsétért az ellenőrző pontnál. Megcsodáltunk egy hatalmas békát, amely egy kisebb békát vitt a hátán (ámbár lehet, hogy házaspár volt), majd innen lekanyarodtunk Lajosháza felé, ahol rövid pihenőnk alatt Hanka befalt két Horalkyt a saját készletből -- a korábbi években még osztogattak a túrázóknak egy-egy Horalkyt (a nápolyis cég a túra egyik szponzora volt), most azonban kibontották és feldarabolták a nápolyiszeleteket, nyilván azért, hogy mindenkinek jusson.  Még öt kili volt hátra. Hanka lábát kissé megtörte a cipő, és ezért némileg furán mozgott, de nem panaszkodott, ügyet sem vetett rá, sőt a végén, a Kozmáry kilátó után még futni is kedve támadt. Így kocogtunk be a célba, összességében 2:36 alatt téve meg a 12.6 km-t 420 m szintemelkedéssel. Kellemes kis túra volt, és a lábfeltörést tekintve utólag megállapíthatjuk, jobb, hogy mégsem a 25-öst választottuk. Hanka annyira belelkesedett, hogy megígérte, ha a jövő heti Muzslára egyéb elfoglaltság miatt nem is jön, két hét múlva a Szent Lászlót nem hagyja ki, és újra eljön együtt túrázni velem.
Térkép
A Cserkő-bányánál vigyorogva




Nincsenek megjegyzések: