2015. április 14., kedd

Muzsla TT

A nagy Mátrabérc teljesítménytúra kistestvére, a Muzsla "csak" 25 km, a nagy testvér Galyatető és Szurdokpüspöki közötti szakaszát foglalja magában. Most nem csupán Rozival kettesben vágtunk bele, Rozi osztálytársa, Juli is benevezett, ő anyukájával, Verával indult neki (tavaly már egyszer eljött velünk Juli, akkor az apukája társaságában, a Decathlon TT rövid távján indultunk együtt). Nagyon szép idő volt, szinte nem is tavaszi, de nyári napsütés kísért végig. Rozi és Juli már pénteken is túráztak egyet a sulival, kimentek a hasznosi várhoz, ami nem volt olyan veszélyesen nagy távolság, de azért még érezték a lábukban. Kényelmesen bandukoltunk lefelé Galyáról, a lányok egyfolytában varázsoltak à la Harry Potter. Mindketten szereztek varázspálcát, ott az erdőben ez nem is volt olyan nehéz feladat, és különböző trükköket gyakoroltak, többek között a szavak kimondása nélküli varázslást (ezt elég sikertelenül). Az okklumanciával meg egyebekkel való foglalkozás viszont talán túlságosan is lekötötte őket, ezért nem nagyon tudtak figyelni a tempóra, hiába próbáltuk noszogatni őket, pedig mégis csak teljesítménytúrán indultunk, ahol szintidő is van.

A Vöröskő-kilátóban varázspálcával
 Közben hatalmas tömegben haladtak el mellettünk a túratársak (több százan indultak mindhárom távon). Néha olyan volt, mintha éppen beérkezett volna egy kirándulóvonat az állomásra, és a sok túraruhás-botos ember egyszerre igyekezne elérni a csatlakozást az Ágasvár csúcson. Szamárkőnél, abban a kényelmes kőfotelben, ahol mindig szoktunk, most is megpihentünk. Meg kellett állapítanunk, hogy kicsit el vagyunk maradva az ajánlott szintidőtől, és hát ebben a tempóban nemigen fogunk beérni időre a célba.  Bizony, bele kellene húzni, ráadásul előttünk állt még a Muzsla sötétlő hegye a maga 805 méteres magasságával. Juli azonban már megunta a varázslást, vagy ha azt nem is, a túrázást mindenképpen, ezért, mivel minden bátorítás hasztalannak tűnt, úgy döntöttek, Keresztesnél feladják, a Muzslát már nem másszák meg. Pontosabban Vera úgy gondolta, ha nem örömmel csinálják, akkor nem érdemes, és igaza van, én sem szoktam erőltetni Rozit, ha nem akar menni.
Ágasváron

Így aztán Keresztestől kettesben folytattuk Rozival, és jól belehúztunk, hogy ledolgozzuk az addig felgyűlt időveszteséget. A meredek kaptatókon sorra hagytuk el a sűrűn izzadó túratársakat, és a Muzsla csúcson eltöltött kis lihegő pihenő után még futni is tudtunk kicsit a gerincen a Koncsúrok felé. Mire kiértünk a Muzsla-rétről, már biztos volt, hogy sietni sem kell tovább, most már lazán andalogva is beérünk. Így is lett, lesétáltunk a hegyoldalon és 5:57-es idővel, bőven szintidőn belül teljesítettük a távot. 

Az útvonal

Nincsenek megjegyzések: