2013. szeptember 26., csütörtök

Forrástúrák a Mátrában, rövid táv


A táv rövidsége persze viszonyítás kérdése. Noha az 50 km-es hosszú távnál valóban jóval kurtább, azért az a 22 km sem olyan nagyon kevés. Szurdokpüspöki volt az alfa és ómega, innen indultunk, és ide is tértünk vissza, miután a környékbeli források mentén vezető útvonalat bejártuk.
Az utat szalagok jelölték
Persze nem mindenhol volt út
 Most Kata is eljött, noha tenger dolga lett volna, de  a korábbi túrák beszámolóit olvasva kedvet kapott hozzá, ámbár a teljesítménytúra nem egészen az ő műfaja, jobban szeret meg-megállva, nézelődve túrázni. Mert itt menni kell, szintidő van, és jelvényt csak akkor kapunk, ugye, ha időben beérünk a célba. Azért persze mindig akad idő szaglászni is, most is gyűjtöttünk köveket, főleg opált (nem kő,  te, hanem ásvány!), ami arrafelé, a Gyöngyöspata és Püspöki közötti dombokon-hegyeken elég szépen terem, meg makkot, vadkörtét, csipkebogyót, galagonyát és kökényt, főleg ez utóbbit, mert nagyon sok volt belőle és meg is lehetett enni. Rozi mindenből vett mintát, ahogy ő nevezte, és szépen haza is hozta őket. Szerencsére olyan nagyszerű, sokzsebes túranadrágot talált valahol a szekrényben, amilyen talán még a Kisvakondnak sem volt, és a sok-sok zseb mindegyikébe lehetett valamit pakolni. Igaz, volt, ami aztán kicsit szétnyomódott útközben, de nem volt baj, mert hazaérve ezek a dolgok úgyis mind elveszítették érdekességüket. 
Lendületben


Őszi kikericsek (Rozi fotói)
Az első ellenőrző pont a Szent Kereszt-kút volt, ahol rendszeresen sorban állnak a népek a gyógyító tulajdonságokkal rendelkező vízért, és kannaszám hordják messze földre is. Ismerek olyat Pásztón, aki csak ezt a vizet issza, ezzel főz (na jó, talán mosakodáshoz nem visz). Most is várakoztak itt páran, kannákkal és PET palackokkal felszerelkezve. A táltosegyesület szép kis faragott filagóriát, miegyebet állított ide, ahol megpihenhetnek azok, akik a hely csodás kisugárzását akarják élvezni. Mi a sorállást kihagyva továbbmentünk a következő forrás irányába, amit az Istenfa-tető, majd a Tilalmas-tető felé tett kerülővel értünk el. A szimpla nevű Delelő-kútnál nem állt sor, ezért belekóstolhattunk a vizébe is, ami jó ízű és hűvös volt (ő is megérdemelné a népszerűséget). Innen a kiszáradt Gúnár-kút érintésével (az ellenőrzőfüzetbe írandó jelszó: Gá-Gá) felkapaszkodtunk az ugyancsak csontszáraz Kis-Cseri-kúthoz, amely egyben túránk legmagasabb pontját jelentette. Innen már jóformán csak lefelé vezetett az út.
Uzsonna a Kis-Cseri-kútnál
A kút tényleg csontszáraz volt
Idill a Tilalmason


Egy hatalmas ciszterna ugyancsak a Tilalmason
A széles, napsütötte, kökény- és csipkebokrokkal tarkított Tilalmas mezőségén keresztül leereszkedtünk a Köszvény-kúthoz, ahol két gyógyvizes (de most tényleg, ásványi anyagokkal, nyomelemekkel meg még ki tudja mivel igencsak terhelt, vasas, jódos stb. ízű) forrás fakad, majd a műúton bekocogtunk Püspökibe. Ez utóbbi két és fél kilométer nem volt túl vidám, az út szélén menve, folyton félrehúzódva az autós forgalom elől. De azért csak beértünk, 5 óra 15 perc alatt, ami kiváló eredménynek mondható.  
Rozi ilyen jelvényt kapott

Mi meg ilyen kitűzőt

Itt a vége...