2013. július 12., péntek

Ilyenkor a falra tudnék mászni



Még a múlt héten megemlítettem Hankának, hogy egyik délután, ha lesz kedve, elmehetnénk falat mászni. Hanka ugyanis most Budapesten lakik, mint nyári munkatárs és tanszéki vulkánkutató tevékenykedik az ELTE ásványtárában. Nagyon lelkes volt. Mióta tudja, hogy Zádorral mászótermekbe járunk,  többször is pedzegette, mennyire kedvére való lenne neki is  a falmászás. Itt volt hát az alkalom, és kedden fájront után, Zádor, Hanka meg én, ellátogattunk a  BME mászótermébe. Nemrégiben nyitották ezt a helyet, nem túl nagy alapterületű, de elég jól felszerelt, és jófej személyzet üzemelteti.  Hanka boldogan vágott neki a legnehezebb falaknak is, és igen ügyesen rakosgatta a végtagjait a kisebb-nagyobb kapaszkodókon. Némelyik pöcök olyan kicsi, hogy alig lehet megfogni, a másik meg gömbölyű, hogy lecsúszik róla kezed-lábad. Szerencsére azért olyan is van, amibe bele lehet kapaszkodni. A sok  csimpaszkodás azonban igénybe veszi a kar- és lábizmokat rendesen.  Kb. egy órát voltunk ott, ennyi idő alatt igen jól el lehet fáradni. Meg egy idő után elég sokan lettünk, ami annak ellenére zavaró volt egy kicsit, hogy mindenki nagyon figyelt a többiekre. A keddi mászásról készült képeket itt lehet megtekinteni. De olyan jól éreztük magunkat, hogy csütörtökön is visszatértünk. Ekkor szerencsére kevesebben voltak a teremben, szabadon mászkálhattunk az összes falon. Amikor Teó tudomást szerzett az eseményről, természetesen ő is rögtön bejelentkezett, Rozi pedig kifejezetten szomorú volt, hogy nem lehetett ott. De ami késik, nem múlik.
Videó is van, itt és itt.

Itt a vége...