2013. június 29., szombat

Patai Mátra

Gyöngyöspatán ma palóc ünnep volt, nyugdíjas-népdalkörrel, szittya nyilazó egyesülettel és néptánccsoporttal súlyosbítva, ahogy ezeken a palóc ünnepeken lenni szokott. A mezőberényi természetjárók által szervezett  Patai Mátra teljesítménytúra azonban csak véletlenül volt ezen a napon. Minden évben megrendezik, idejönnek a messzi alföldről, hogy csináljanak egy jó kis bulit a Mátrában. Kedélyes túra ez, kedves nénik házi süteményeket meg gyümölcsöket kínálgatnak az ellenőrző pontokon. Rozival a 18 km-s távnak vágtunk neki. Én tavaly végigmentem a 35-ösön, az két komoly heggyel nehezebb út, ez a szolid kis 18-as azonban éppen elég volt most nekünk. A patai iskolából indultunk, fel a Kecske-kőhöz, ahonnan beláthattuk az egész környéket, benne a következő állomást is, a falu másik végében emelkedő, fellobogózott Vár-hegyet. Rozi ekkor még kissé nyafogós hangulatban volt, reggel nehezen kelt fel, a vakációban ugyanis hozzászokott, hogy tíz óra után mászik csak elő, persze hogy nem esett jól neki a hat órai kelés. Nyűgössége egy kicsit rányomta bélyegét az első pár kilométerre, de tudtam, hogy fel fog engedni, és így is lett. A Vár-hegyen már felszabadultan fotózott, és a séta a vadvirágos réteken át, ahol valóságos illatorgia tombolt, hamar meghozták a kedvét. -- Úgy látszik, az elején rossz passzban vagyok, az végén meg jó passzban. -- elemezte ki a hangulatváltozásait.  A Havas meredek kaptatóján már úgy ment felfelé, mint egy igazi kemény teljesítménytúrázó -- elfelejtett a fáradsággal foglalkozni, és észre sem vette, milyen jó tempót diktál, mivel a körülöttünk szálldosó lepkékkel volt elfoglalva. Nagy bánatára egyik lepke sem akart rászállni a kezére, hiába tartotta oda nekik. -- Nem baj, ha eltévedünk -- mondta egy elágazásnál, ahol nem látszott jól a jelzés. Mivel eddig majdnem minden túrán elbóklásztunk kicsit, és sosem lett belőle nagy baj, nem nagyon aggasztotta a dolog. Szerencsére azonban nem tévedtünk el, nem derült ki, mennyire lett volna baj. A Havasról lefelé már futottunk is itt-ott, ahogy az eddigi túrák végén mindig, ha volt még energiánk. Végül 4:15 alatt értünk be, ami egész jó eredmény. Noha a túra kiírása csak 17,7 km-ről szólt, GPS-ünk több mint 19 km-t mért.
Holnap utazás a mamához, most egy darabig szünetelnek a közös túrák.  
Képek:
A Vár-hegyen

Sej, a mi lobogónkat (Fotózta Rozi)

Kilátás a Vár-hegyről, szemben a Kecske-kő (Fotózta Rozi)

Sajnos a fény eltakarta Rozi arcát

Nem rózsás a kedve

Energia-utánpótlás

Útvonal
   
A jelvény

Itt a vége...

2013. június 23., vasárnap

Előzd meg a kisvasutat, Gyöngyös

Szombaton, ebéd után elindultunk, hogy fussunk egyet a Zöldgömb Egyesület által szervezett "Előzd meg a kisvasutat" rendezvénysorozat idei gyöngyösi futóeseményén. Tényleg kutyameleg volt, igazi kánikula már napok óta. Kata aggódott egy kicsit, hogy emiatt nem igazán fog menni a futás, emlékezve a tavalyi komlói eseményre.  Hanka nem jött, mert időközben megbetegedett, és elég rosszul érezte magát. Teó szintén nem jött, de ő szimplán csak lustaságból. Így hármasban, Kata, Rozi, meg én vágtunk neki az útnak. Nem volt túl sok nevező, vélhetően a nagy meleg miatt. A 12 km-s távon pl. csak három induló volt. 
Egy elcsigázott futó verseny előtt
Ez a táv a gyöngyösi kisvasút állomásától indult, fel Mátrafüredre, a bicikliúton, aztán vissza ugyanoda. A 6 km-s távon már többen voltak, köztük gyerekek is, ez Mátrafüredről indult, le a gyöngyösi kisvasút állomásáig. Így aztán harmadmagammal vágtam bele, egy időben indulva a kisvasúttal, amin a hat kilométeres mezőny utazott fel a starthelyre. 
Mindjárt indul a kisvasút
A kisvasút megelőzése persze szóba sem jött, mire felértem, éppen elindultak a hatosok lefelé. Így szembetalálkoztam Rozival és Katával, akik akkor még futottak. 



Itt még lendületben

A fordulóban ittam  egy kicsit, és elindultam visszafelé, majd hamarosan ismét találkoztam Rozival és Katával, akik immár sétáltak. Rozi ugyanis valamiért nem akart futni, hiába biztatgatta Kata. Pedig a nap sem sütött annyira, felhők kezdtek gyülekezni, valahol fent a Mátrában vihar is volt. Leszaladtam Gyöngyösre, aztán visszaindultam, hogy megnézzem, mik a fejlemények.  Akkor már futottak mindketten, Rozinak elmúlt a durcarohama. - Mennyi van még? - kérdezte. - Még egy kilométer - mondtam. - Akkor húzzunk bele - kapott erőre Rozi, és begyorsított. Így értünk be hármasban a célba. Nagyon szép eredményeket értünk el. Mivel Rozi korcsoportjában ketten indultak, ő és egy kisfiú, a lányok között értelemszerűen ő lett az első. A helyezésért járó aranyéremmel nagyon elégedett volt, mert eddig mindig csak ezüst és bronzérmeket sikerült szereznie.
A bajnokok (fiú és lány kategória)
 Kata is korcsoportos aranyérmes lett, hasonló okokból, én pedig ezüstérmet szereztem, mivel a három induló közül másodikként futottam be. Tehát eredményesek voltunk,  elégedetten indulhattunk haza. (A csoportképen látható, hogy minden résztvevő nyakában lóg valamilyen érem. A bajnokcsapat!)

Még képek (forrás Zöldgömb):






Itt a vége...