2013. március 16., szombat

Szent Anna 12



Téli túra március idusán. A Decathlon sportáruház által szponzorált, szervezett és lebonyolított Szent Anna 12, ill. Kékes 25 fantázianevű teljesítménytúrák az eredeti tervek szerint napsütötte, virágillatú réteken, madárfüttyös tavaszi erdőkben zajlottak volna. 
Ez volt a terv
Mivel azonban a  reggel mínusz 7 fokkal köszöntött ránk, és az elmúlt napokban annyit havazott, hogy az kisebb katasztrófát idézett elő az országban, bizony, várhatóan kemény téli túrának néztünk elébe. De hát mi is kemények vagyunk, ezért nem is volt kérdéses, hogy Rozinak és nekem ott a helyünk Mátrafüreden. Először úgy volt, hogy Kata is jön, de aztán valami metsző szélre való hivatkozással lemondta a részvételt. 
Ez lett belőle
Hátérben a Kékes
Csináltam szendvicseket, főztem teát, hogy a nehéz túránkon  legyen mit ennünk-innunk, felkészültünk, mint Medve, Muki és Panda, a tapasztalt kirándulók. (Sok-sok történet szól az ő erdei kalandjaikról, melyek sűrű erdőkben farkasok között, eldugott barlangokban meg egyéb hasonló helyeken játszódnak, ráadásul múlt hét óta már teljesítménytúrákra is járnak.)
Medve, Muki és Panda, a tapasztalt kirándulók
Végül 8:57-kor rajtolunk az Erdészeti Iskolából, az idő szép, csendes, még a nap is ki-kisüt néha. Ezen a távon nincsenek nagy emelkedők,  a Kékest csak a távolból látjuk. Egy helyen a kerítés mögött vaddisznók turkálják a havat, makk után kutatva.
A vaddisznókaland
Itt jobban látszik
Az útvonal helyességét folyamatosan ellenőrizzük a térképen
Az első ellenőrző pont a Szent Anna kápolnánál van, egy kis tó mellett, Abasár fölött. Elgyötörtnek látszó, kissé szétfagyott személyzet fogad, a kopár hegyen jobban fúj a szél, egy-két órás ácsorgás bárkit megviselne itt.
A Szent Anna kápolna
Az elfagyott állomásvezetők adminisztrálnak
Aztán leereszkedünk Pálosvörösmartra, itt a következő ellenőrző állomás, kapunk egy csomó nápolyit. Rozi menet közben elrágcsál egyet. Végre sikerül magunk mögött hagynunk azt a két nénit, akik már a rajttól kezdve hol előttünk, hol mögöttünk, de végig hallótávolságban nagy hangon, szinte levegővétel nélkül társalognak (egyébként nagyon kedvesek, még a rajtnál engem is megkínálnak házi pálinkával). Valahogy megkedveltek minket, mert ha le akartunk maradni, bevártak, ha begyorsítottunk, utolértek.  Egyre jobb iramban haladunk, sorra hagyjuk el a túratársakat, sőt egyszer csak Rozinak futni is kedve támad, ezért kocogunk egy sort. A túra utolsó szakaszát már ismerjük, a múltkor is erre futottunk be Mátrafüredre. Akkor már pilinkézett a hó is (Rozi kijavított, amikor azt találtam mondani, hogy szállingózik).
Medve, Muki és Panda éppen átadják füzetüket az ellenőrző ponton.
 Felhívom a figyelmet a  papírzsepik  jelképezte havas tájra
(Rozi rendezésében)
Végül három órán belüli idővel beérünk a célba. Átvesszük a megérdemelt jelvényt és oklevelet,  el sem fáradtunk, de tényleg.
Rozinak jelvénygyűjteménye (az egyik saját készítésű)

Összegzés
  

Itt a vége...