2013. augusztus 11., vasárnap

Egy éj a kopár hegyen

Illetve nem is egy, hanem kettő, és nem is volt kopár az a hegy (pedig milyen jól hangzik). Idén a Hidegkúti turistaházban nyaraltunk. Nincs messze, tőlünk kb. 15 km-re található, mélyen az erdőben, a Mátra szívében. Nincs áram, viszont van forrásvíz. 
Hogy tartsuk a jó irányt
 Az idilli csöndet csak néha töri meg a rönkszállító teherautók dübörgése (reggel, amikor jönnek, és este, amikor mennek, illetve olykor napközben is). A program háromnapos volt, és kivételesen a család minden tagja részt vett benne, sőt Teót elkísérte szerelme, Illés is. 


Pihenő

Szerdán indultunk, pénteken jöttünk vissza. Keresztesen hagytuk a kocsit, onnan gyalog mentünk fel a hegyre. Elég meleg volt, tűzött a nap, de szerencsére nem kellett túl sokat gyalogolni, Keresztesről csak kb. 3 km-t. Az emelkedő azért így is megkínozta a társaságot, a többségnek egyszer-kétszer le kellett rogyni az árnyékosabb helyeken. A turistaház egy szép, tágas tisztás szélén áll, több épülete is van, külön házban a konyha-ebédlő. Délután három körül értünk oda, a legrekkenőbb hőségben. A házban hűvösebb volt, de a kényelmes elhelyezkedés előtt legelőször is meg kellett küzdenünk az utolsó lakók távozása óta betelepedett bögöly- és légykompániával, ugyanis társaságunk több tagja hangosan nehezményezte jelenlétüket. 

A konyha-ebédlő
Miután ezt viszonylagos sikerrel véghezvittük, kipakoltunk a hátizsákokból és berendezkedtünk. A körülmények, az áram hiányától eltekintve nem is voltak olyan spártaiak. Kényelmes (nem vassodronyos) emeletes ágyak, folyó víz (a forrás vizét vezették be a házba), angol WC, zuhanyzó, külön férfi és női részleggel (ámbár az emésztőgödör méretére tekintettel az üzemeltetők azt kérték, inkább a kinti, kerti zuhanyt és a pottyantós budit használjuk). A budit megtekintve azonban a család fiatalabb tagjai egyöntetűen kijelentették, hogy ők annak a közelébe sem mennek. Ezt megértettem, a legyek aktív közreműködésének köszönhetően ugyanis az a kis fülke néha úgy zengett, mintha az Apocalyptica csellózenekar adott volna koncertet benne. 
Hinta is volt
 A kerti zuhany klasszikus kialakítású volt, egy oszlopra emelt hordó ráapplikált zuhanyrózsával. Miután megtaláltuk a slagot és feltöltöttük, ezzel senkinek sem volt problémája.  A víz hamar kellemesen langyos lett benne, és ha hűvösebb is lett volna, a kánikulában az is jól esett. A délutáni program még tollasozás volt, aztán mire elrendezkedtünk és felderítettük a környéket, kezdett is esteledni. Akkor tüzet raktunk és szalonnát sütöttünk, így lett vége az első napnak. Az éjszaka sötét volt és rendkívül csendes. Másnap reggel aztán a favágók teherautója rendezett ébresztőt, amint nagy csörömpölve keresztülporzott a ház előtt vezető földúton. Persze nem mindenkire volt ez hatással, pl. Rozi vagy Teóék meg sem rezzentek. A készletek számbavétele után kiderült, hogy az a két kiló kenyér, amit hoztunk, valószínűleg nem lesz elég, ezért Kata és Hanka letúráztak a faluba vásárolni. Én közben főzőcskéztem, tettem-vettem, feltöltöttem a zuhanyhordót.
Ebéd a kecskelábú asztalnál
 A nap főleg játékkal és heverészéssel telt, sokat tollasoztunk. Hanka és Rozi felfedezett az erdő szélén  egy víztározó tavacskát, plédeket vittek oda, és az árnyékban lustálkodtak, olvasgattak, illetve Rozi és Illés nagy gátépítésbe fogott a kis erecskén. 
Idill
Gátépítők
Estére kirándulást terveztünk, éjszakai túrát. A cél a kb. 7 km-re levő Világos-hegy volt, ahonnan egyesek szerint a Mátra legszebb kilátása nyílik, szép időben az alföldre is el lehet látni. 
A Világos-vár bércén
Sötét alakok a naplementében
Terv szerint naplementére érünk oda, ez után indulunk vissza, és az út egy részét már éjszakai sötétségben tesszük meg. Így is lett. A jó hangulatot ugyan kicsit beárnyékolta a meleg idő miatt némileg megnövekedett erdei rovarállomány, de végül nem volt tragikus a helyzet. Hanka és Rozi beduinok módjára arcukra tekert kendővel védekeztek a bogarak támadása ellen.
Beduinok
 A Világosvárban (mert valaha vár is volt itt) ücsörögtünk egy órácskát, megettük a szendvicseinket, nézelődtünk szerteszét, aztán mikor lement a nap, elindultunk, hogy az egyre sötétedő erdőben visszafelé is megtegyük azt a hét kilométert. Bíztam benne, hogy a legyeken, szúnyogokon, böglyökön kívül más állatokkal is találkozunk, és az éjszakai erdő is megmutatja magát egy kicsit. Egy helyen egy róka nézett ránk nagy, világító szemekkel a sötétből, de sajnos másfajta éjszakai erdőjárókkal (az összevissza verdeső éjszakai pillangóktól eltekintve) nem találkoztunk. Ezen persze nem mindenki búsult, Hanka pl. kifejezetten örült neki. Rozi azonban élvezte az éjjeli kalandozást, ő ment elöl, vezette a társaságot a sötétben, és tíz óra körül meg is érkeztünk a turistaházhoz.   
Creatures of the night
Csoportkép lámpákkal
Így telt el a második nap. A harmadik nap délelőttje javarészt pakolászásból és takarításból állt, aztán dél körül magunk mögött hagytuk a turistaházat.  Rövid, de velős nyaralás volt.
Utolsó kép hazaindulás előtt
  

3 megjegyzés:

SZÉLRÓZSÁK írta...

Szuper lehetett!

Gabi írta...

Szerintem is klassz lehet egy ilyen kis kiruccanás, igazán regényes! A leírás is jó...

Évus írta...

klafa :-)