2013. június 29., szombat

Patai Mátra

Gyöngyöspatán ma palóc ünnep volt, nyugdíjas-népdalkörrel, szittya nyilazó egyesülettel és néptánccsoporttal súlyosbítva, ahogy ezeken a palóc ünnepeken lenni szokott. A mezőberényi természetjárók által szervezett  Patai Mátra teljesítménytúra azonban csak véletlenül volt ezen a napon. Minden évben megrendezik, idejönnek a messzi alföldről, hogy csináljanak egy jó kis bulit a Mátrában. Kedélyes túra ez, kedves nénik házi süteményeket meg gyümölcsöket kínálgatnak az ellenőrző pontokon. Rozival a 18 km-s távnak vágtunk neki. Én tavaly végigmentem a 35-ösön, az két komoly heggyel nehezebb út, ez a szolid kis 18-as azonban éppen elég volt most nekünk. A patai iskolából indultunk, fel a Kecske-kőhöz, ahonnan beláthattuk az egész környéket, benne a következő állomást is, a falu másik végében emelkedő, fellobogózott Vár-hegyet. Rozi ekkor még kissé nyafogós hangulatban volt, reggel nehezen kelt fel, a vakációban ugyanis hozzászokott, hogy tíz óra után mászik csak elő, persze hogy nem esett jól neki a hat órai kelés. Nyűgössége egy kicsit rányomta bélyegét az első pár kilométerre, de tudtam, hogy fel fog engedni, és így is lett. A Vár-hegyen már felszabadultan fotózott, és a séta a vadvirágos réteken át, ahol valóságos illatorgia tombolt, hamar meghozták a kedvét. -- Úgy látszik, az elején rossz passzban vagyok, az végén meg jó passzban. -- elemezte ki a hangulatváltozásait.  A Havas meredek kaptatóján már úgy ment felfelé, mint egy igazi kemény teljesítménytúrázó -- elfelejtett a fáradsággal foglalkozni, és észre sem vette, milyen jó tempót diktál, mivel a körülöttünk szálldosó lepkékkel volt elfoglalva. Nagy bánatára egyik lepke sem akart rászállni a kezére, hiába tartotta oda nekik. -- Nem baj, ha eltévedünk -- mondta egy elágazásnál, ahol nem látszott jól a jelzés. Mivel eddig majdnem minden túrán elbóklásztunk kicsit, és sosem lett belőle nagy baj, nem nagyon aggasztotta a dolog. Szerencsére azonban nem tévedtünk el, nem derült ki, mennyire lett volna baj. A Havasról lefelé már futottunk is itt-ott, ahogy az eddigi túrák végén mindig, ha volt még energiánk. Végül 4:15 alatt értünk be, ami egész jó eredmény. Noha a túra kiírása csak 17,7 km-ről szólt, GPS-ünk több mint 19 km-t mért.
Holnap utazás a mamához, most egy darabig szünetelnek a közös túrák.  
Képek:
A Vár-hegyen

Sej, a mi lobogónkat (Fotózta Rozi)

Kilátás a Vár-hegyről, szemben a Kecske-kő (Fotózta Rozi)

Sajnos a fény eltakarta Rozi arcát

Nem rózsás a kedve

Energia-utánpótlás

Útvonal
   
A jelvény

1 megjegyzés:

Gabi írta...

Eza Rozi lányka tényleg az egy igazi kemény teljesítménytúrázó!!A fotók is szuperek tehát ő egy igazi jó fotós is. Az apuka meg egy igazi jófej apuka..:)