2013. május 20., hétfő

Mátrai csillagok 15

Nagy várakozás előzte meg a Mátrai csillagok éjszakai túrát, ráadásul most Rozi mellett Hanka is jelezte részvételi szándékát. Nem ígért sok jót viszont, hogy amikor este nyolc körül a gyöngyösi rajt helyszínére, a Kolping-házhoz értünk, a túrázni vágyók hatalmas sorát láttuk az utcán. Mint később kiderült, több mint ezer indulója volt a túráknak, ebből nyolcszáz a 15-ös távon, amire mi is neveztünk. Beálltunk a sorba, bejutottunk az épületbe, és végül nem sokkal fél kilenc után elindultunk. A nap már lement, de még világosban kezdtük, aztán egyszer csak ránk szakadt a sötétség. A Sár-hegyen már éjszakai sötét volt, és a lányoknak nagyon tetszett, ahogy körben lent csillogtak a Gyöngyös és a környező települések fényei. A vörös fényekkel kivilágított Gagarin Hőerőmű  olyan volt a távolban, mint egy űrhajó.
Pózolás a Sár-hegyen, a távolban Gyöngyös fényei
Ismét beálltunk a sorba, és egy szűk ösvényen, az előzés lehetetlensége miatt türelmetlenkedő futók meg egyéb sietni vágyók panaszkodását hallgatva (én megértettem őket), egy-két kilométeren keresztül, több századmagunkkal együtt lassan araszolgattunk lefelé a Szent Anna-kápolna felé, az első ellenőrző ponthoz. Itt már jártunk Rozival a múltkoriban, egy télivé vált tavaszköszöntő túrán. Itt is sorba kellett állni a pecsételéshez, de addig Hanka és Rozi legalább elfogyaszthattak egy szendvicset.
Energiapótlás a Szent Anna-kápolnánál
Tovább mentünk Mátrafüred felé,  nagy hangon társalgó vagy éppen vidáman visítozó csoportok között. Az erdő, noha sötét volt, egyáltalán nem tűnt félelmetesnek, nem hallatszottak a jellegzetes éjszakai zajok, mivel az állatok, köszönhetően a folyamatos ricsajnak és hangzavarnak, messze elkerülték a túra útvonalát, és még az sem volt feltűnő, ha a szél megzörgette a bokrokat-fákat. Így aztán problémamentesen elértük a második pontot a Kozmáry-kilátónál. Természetesen ez a helyszín sem különbözött az eddigiektől, legalábbis ami a tömeget illeti (pedig akkor még nem is tudtuk, mi vár a végén). Innen a kerékpárúton vezetett az út le Gyöngyösre. A távolban időnként hatalmas villámok világították meg a tájat, és lassan-lassan a dörgés is hallatszott hozzá, jelezve, hogy ez a vihar nem távolodik. Kocogni kezdtünk, hogy a zuhét elkerüljük. Rozival kényelmesen szaladtunk lefelé, Hanka azonban, noha a túra előtt még kételkedett benne hogy egyáltalán végig tudja csinálni, igen erős tempót diktált az élen, majd a farkasmályi pincék környékén úgy döntött, hogy inkább nem vár ránk többet, hanem, ha lehet, ő beszalad egyedül. Megbeszéltük és Hanka eltűnt a sötétben, mi pedig Rozival tőlünk telhetően követtük. . A vihar egyre közelebb ért, villámok cikáztak, dörgött az ég, de szerencsére még nem esett.  Így értünk be végül a célba, 3:40 alatt (illetve Hanka kb. 3:30 alatt). Sajnos azonban a célnál az eddigieknél sokszor nagyobb tömeg várt ránk, az épületből messze kilógott a sor, és nagyon lassan haladt. Fél órába került, hogy bejussunk a célba, azaz lepecsételjék a papírunkat, és még húsz percbe, mire a jelvényt is megkaptuk. Ekkor már egy óra körül járt az idő. És megjött az eső is. Ideje volt hazamenni.
Így álltunk sorba a célban
Track

Jelvény

Jövő héten is lesz egy éjszakai teljesítménytúra, ezúttal Szurdokpüspökiben, a lányok lelkesek, úgy látszik, a tumultus nem vette el a kedvüket. Mindenesetre beígértem nekik egy rendes éjszakai túrát is, ahol majd csak mi leszünk és csöndben figyeljük az éjszaka hangjait.

4 megjegyzés:

SZÉLRÓZSÁK írta...

Nagyon szuper lehetett!

Évus írta...

biztos nagy élmény volt a lányoknak, ez a kis éjszakai kalandozás...
és honnan jött ezer ember?

Tomi írta...

Nézd meg a listát, azelső linken eléred. A legtöbben Gyöngyösről és környékéről jöttek, de Budapestről is 46 induló volt.

Gabi írta...

Nagyon klassz kaland lehetett azt elhiszem hogy a lányok lelkesek. Éjszaka túrázni apával!! Naná!