2009. július 17., péntek

Gombák

Na, melyik a legjobb gomba?
Szüret után.


Első gombamérgezésem

Egy családi kirándulás során (Köves-tető), valahol az erdőben egyszer csak rengeteg gombát találtunk. Apám rögtön felismerte, hogy ehető gombákról van szó, és le is szedtük mind. Anyám, aki az erdőben összeszedhető dolgokat, illetve a család férfitagjainak értékítéletét illetően mindig is eleve bizalmatlan volt, ragaszkodott a szakértői gombavizsgálathoz. Így másnap délelőtt az egész gombarakományt elfuvaroztam az állatorvoshoz, aki mellesleg a gombákhoz is értett. Jófajta erdei csiperke ez! - állapította meg a szakértő, így már nem volt akadály a gombapaprikás előtt. Az apróra vágott hagymát zsíron (vagy olajon) sárgára pirítani, hozzáadni az összedarabolt gombát, aztán, ahogy a gomba kiengedi a levét, pirospaprikát bele. Anyám apróra vágott petrezselymet, bazsalikomot is tesz bele, ha van. Amikor már jó állagú, azaz puhára főtt (de azért ropogós maradt), tejfölös habarást neki, összerottyan és kész. Mellé nokedli vagy tészta. Aznap délután moziba mentem, ahol a Péntek a bennszülött c. filmet adták. Akkorra már igencsak émelyegtem, s azóta, noha a nyilván nem a film volt a hibás, Peter O'Toole képét nem bírom rosszullét nélkül elviselni. Este apám nekilátott, hogy levágja a hajam (akkoriban olyasmi frizurát viseltem, mint Kovács Krisztián a Hahó Öcsi c. filmben). Akkor kezdtem hányni (azóta irtózom a hajvágástól - ámbár talán azelőtt is irtóztam). Gombamérgezés! Mentő, kórház, gyomormosás alulról, felülről, egy bögre szén (orvosi szén, mozsárban porrá törve, vízzel főzeléksűrűségűre keverve), s végül kikötöztek egy ágyhoz, csak hogy ne mozduljon el az infúziós tű.


Aludni persze nem tudtam, csak bámultam a csepegő infúziót. Amikor pisilnem kellett, kiabáltam a nővérnek. Ezt a szobatársaim nem vették túl jó néven, különösen, hogy a nővér nem mutatkozott, így még többet és még hangosabban kiabáltam. A gyermekkórtermek többek között azért vidám helyek, mert együtt vannak fiúk és lányok (és rajzfilmfigurák vannak a falra festve). Az egyik lány (önkéntes nővérem) végre kimászott az ágyából, és nekilátott, hogy megpisiltessen. Szóval végül nem végződött rosszul a gombamérgezés. Többre nem is emlékszem belőle. Az eset 1977-ben történhetett, mivel a fent említett robinzonos filmet abban az évben mutatták be Magyarországon. A gomba egyébként nem volt mérgező, mert noha apámat is megviselte kissé, de anyámat nem, tehát talán csak kicsit túl érzékenyek voltunk. A húgaim megúszták, mivel azóta is megtartott jó szokásuk szerint meg sem kóstolják az efféle kajákat.

Még nincs vége, lapozzatok!



Gombászás a mesterrel

Mentorommal, Sanyival, Babi unokatesóm férjével sokat jártam gombászni. Nagyokat mentünk, bejártuk Komló környékét Mánfától Jánosiig, és összeszedtünk mindenféle gombát, a galambgombáktól a pereszkékig, a szegfűgombától a piruló galócáig, az őzlábfélékről és csiperkékről nem is szólva. Sanyi nagy hozzáértéssel különböztette meg egymástól a gombákat, galambgombákat pl. kóstolgatva, ahogy a nagy könyv is írja. Haza, úgy értem anyámékhoz soha nem vittem belőle, amit anyám, érthető módon, nem is igen bánt. Pedig soha nem volt közte bolondgomba, Babi este megfőzte vagy megsütötte, és mind megettük. A galambica különösen jó füstölt szalonnával tepsiben sütve, sajttal vagy juhtúróval megszórva. Emlékezetes eset volt, amikor egyszer eljött velünk Sanyi kackiás bajuszú erdész haverja is, a Jóska, aki állítólag extra gombalelőhelyeket ismert (de megtartotta magának). Bóklászás közben eltávolodtunk egymástól: Jóska valahol a hegytetőn, Sanyi meg én a völgyben. Egyszercsak fura rikoltó hangot halottunk. - Milyen madár ez? - kérdeztem Sanyit. - Haha, ez a Jóska! Ügyes, mi? - A hang valóban Jóska felől jött, s mikor odaértünk hozzá, láttuk, hogy egy kis őzgidát tart az ölében, az sivalkodik az anyja után. Valahogy úgy rémlett, hogy az ilyen kis kölyökállatokat nem illik megfogni, mert aztán az anyjuk az idegen szag miatt nem fogadja vissza őket. Mondtam is Jóskának, aki elégedett mosollyal hallgatta az őzgida rikoltozását. - Így van - bólintott rá bölcsen, mint aki épp ezt a hozzászólást várta -, és elengedte a gidát. Az nem szaladt el, csak állt ott tovább bambán, jámboran. Mi is álltunk még egy kicsit vele, aztán otthagytuk. Arra nem emlékszem, hogy gombát végül szedtünk-e. Egy másik alkalommal meg 12 kullancs fúrta magát a bőrömbe.


Power of Love

A Börzsönyben kirándultunk, nagy társasággal, csupa vidám egyetemista, meg Zádor, a nevelőtanár a koleszból. Gombát csak én szedtem, egy nagy szatyor őzlábat, a többiek csak drukkoltak.

Pihenő a Nagy Hideg-hegyen 1.
Egy geológustanuló a gombafelhasználás új útjait keresi


El voltam szánva, hogy visszaérve a kollégiumba megcsinálom vacsorára. Zádor is fente rá a fogát, mivel ő bízott bennem. Zsíron hagymát pirítok (a zsírt füstölt szalonnából is ki lehet nyerni), vágok rá zöldpaprikát, paradicsomot, zsírjára lesütöm, és mehet rá az összedarabolt gomba. A legjobb, ha minél több féle, keményebb és lágyabb husú is van benne. A gomba sok levet enged. A lét elfőzöm, de csak annyira, hogy azért jó szaftos maradjon, és kész is. No persze savát-borsát meg kell adni. Ha nem teszek hozzá piros paprikát, úgy is jó. Lehet csinálni mellé köretet, mondjuk rizst, de egyszerűen, kenyérrel is nagyszerű, és akár bográcsban is el lehet készíteni, az erdő közepén.

Pihenő a Nagy Hideg-hegyen 2.
A jobb szélen Zádor, a nevelőtanár.
A fehér pólós fiatalember kezében látható könyv Dr. Krébecz Jenő nagyszerű Gombaatlasza

Amikor a Nyugatiban leszálltunk a vonatról, előrelátóan vettem egy szép darab zöldpaprikát, és egy-két paradicsomot a pályaudvari exkluzív zöldségesnél. Kata, aki az erdőben összeszedhető dolgokat, illetve a család férfitagjainak értékítéletét illetően mindig is eleve bizalmatlan volt, ragaszkodott a szakértői gombavizsgálathoz. Így lementem a kollégiumi portás nénihez, gondolva, hogy az idősebb korosztály kötelezően ismeri a vadgombákat. Jutka néni volt szogálatban, aki nem érdemtelenül viselte a Vaslédi nevet. - Jutka néni - kérdeztem -, ismeri a gombákat? - Nem - rivallt rám az idős portás, jellegzetes érdes hangján -, de ne egyen belőle! - Visszamentem a konyhába, és közöltem, hogy Jutka néni megnézte a gombát. Jutka néni azonban felhívta Zádort, az ügyeletes nevelőtanárt. - A Tamás az ötszáznégyesből gombát szedett, és meg akarja enni!- jelentette katonásan - Ne hagyja! - Zádor, aki már az asztalnál ült, villával a kezében, biztosította a Vaslédit, hogy mindent meg fog (t)enni.

A jobboldali épület 5. emelet balról a 4. szoba volt a mienk.

Miután így lebuktam a gombaszakértőmmel, Kata kijelentette, hogy ő egy falatot sem fog enni a gombából, mivel bizonyos benne, hogy meg fogunk halni. Azután azonban, mélyebben belegondolva a dologba, megírta a végrendeletét, és beszállt a lakmározásba. Így lett az őzlábgomba a ragaszkodás és a hűség jelképe.

Az őzlábgomba hatása



Így néz ki rántva

Itt a vége...

2009. július 14., kedd

kristályok

Hanyival kristályt növesztettünk. Jó régen kezdődött a dolog, de elfeledkeztünk róla, ezért csak nemrég szedtük elő újra az üveget a szekrény tetejéről.
Miután a folyadékot leöntöttük ezt láttuk:

Tomi – némi meleg víz segítségével – ügyesen ki is tudta szedni az üvegből:

Bár a befőttes üveg ad némi támpontot a méretet illetően, a pontosság kedvéért ideírom, hogy a kép hosszabbik oldala 15 cm.

Játékos kedvű olvasóink találgathatnak, hogy mi is ez a kristály.

Recept (és megfejtés) hajtás után.




A neten sok kristálykészítési receptet találhattok. Például itt vagy itt. Mi ezt használtuk, cukrot kristályosítottunk.

Így dolgoztunk:

Kimértük a hozzávalókat: 4 deci vízhez 95 dkg cukrot adtunk.


A vizet a cukorral felforraltuk. Egy befőttes üvegbe kőzetdarabot helyeztünk, azzal a szándékkal, hogy a cukorkristályunk ezen kezdjen el fejlődni. Az üveget egy nagy fazékba tettük, majd beleöntöttük az oldatot.


Az üveget lezártuk,


aztán körberaktuk anyagdarabokkal (a lányok babaruhakészletének egy részével), hogy sokáig melegen tartsuk, lassan hűljön ki az oldatunk.


Aztán az egészet feltettük a szekrény tetejére, hogy senki ne háborgassa. Majd vártunk, vártunk, olyan sokáig, hogy el is felejtettük az egészet. A többit meg már tudjátok.

Itt a vége...

beszélgetünk – akaraterő

Hanyi már jó ideje gyűjtögette a zsebpénzét, nagyon szeretett volna egy telefont. Hetek óta a különböző telefonmárkákat nézegette, jegyzetelte a tulajdonságokat, időnként előadta, hogy melyik típus miért teszik neki.
Reggel Tomi elkérte a pénzét, mondván, hogy talán lesz ideje vásárolni. Így aztán ma Hanyinak minden a telefon körül forgott: kartonpapírokból telefontartót ragasztott magának, és egyre kérdezgette, mikor fog ma apja hazaérni. Végül felhívta, megegyeztek, hogy kimegyünk elé a hídhoz.

Hanyi útközben:

Anya, nem kérdeztem meg apától amikor felhívtam, hogy vett-e nekem telefont. Nagyon izgulok.

(A történet vége pedig happy end: Hanusnak is van egy Nokiája.)

Itt a vége...