2009. március 21., szombat

beszélgetünk

Ásom a konyhakertet, Rozi mögöttem serénykedik a lapátjával. Egyfolytában csacsog, időnként nyög.

Rozi: – Na, hogy megy a munkád?
Én: – Kösz, jól.
R: – És hogy megy az életed? Nehéz az életünk, mi?


Rozi ül a vécén, kakil (akik olvasták Tomi korábbi írását, tudják, milyen nagy dolog ez). Én előtte ülök a sámlin, őrzöm.

Két Rozi van a saját szemedben.
És két anya van a saját szememben.
Szeretem az anyákat.
Meg az apákat is.
A barátaimat is szeretem, amúgy, meg a tesóimat.

Délután az udvarra készülünk, Rozi haragszik rám mert megzavartam a játékban (alvásidőben kb. két órát játszott a dögökkel az ágyában, de még nem tudta "lejátszani"), nem akar kijönni.

Nincs egy Rozi sem a szemedben.

Itt a vége...

2009. március 17., kedd

játék

Kedvenc játék a papával - rázkódás (közben énekelni, de legalábbis beszélni kell):


Itt a vége...