2009. szeptember 28., hétfő

beszélgetünk

ha már egyszer úgyis sokáig fennmaradtam...

Rozival a szomszéd ház előtt állunk, én már indulnék, de Rozinak nem tetszik a szokásos útvonal, a szomszédaink udvarán keresztül akar bemenni a kertünkbe.

én: Akkor kérdezd meg légy szíves Laci bácsit, hogy átmehetünk-e az udvarukon.

Rozi: Laci bácsi, átmehetünk az udvarotokon?

Laci bácsi: Át nem, legfeljebb bét.

Rozi vigyorog, de kicsit zavarban van, aztán rövid töprengés után: Laci bácsi, elmehetünk errefelé?


****

Rozit mostanában nagyon foglalkoztatja a gyerekkérdés (hogyan lesz, hogy születik, fejlődik) ráadásul a számok bűvöletében él.

Zuhanyzom, Rozi az ajtóban áll, folyamatosan karattyol. Azt veszi számba, kinek hány gyereke van az ismerőseink közül.

én: Igen, van akinek egy, másoknak kettő, és olyan családok is vannak, ahol hat gyerek is van.
Nekünk pedig három gyerekünk van.

Rozi: Nem is, nektek kettő gyereketek van, én és a Hanyi.

én: És a Teó?

Rozi: Ha, ha (vihog), Teó nem gyerek.

én: Hát mi a szösz?

Rozi: Hát tinédzser.

1 megjegyzés:

Gabi írta...

Hát ez nagyon jó!!De aranyos!