2009. június 21., vasárnap

kirándulunk – éjszakai túra Ágasvárra


Ágasvár nagyobb térképen való megjelenítése



Éjjel egykor indultunk autóval Mátrakeresztesre. Felhajtottunk a Békás-tóig, innen gyalog mentünk tovább a Csörgő patak mentén, a piros jelzést követve. Felsétáltunk az ágasvári turistaházig, majd megmásztuk a csúcsot is. Mivel nagyobb csapatban mentünk – elhívtunk magunkkal két ismerős családot – elég hangosak voltunk és az erdő hangjait csak akkor hallottuk, amikor néha-néha megálltunk és lekapcsoltuk a zseblámpákat. Szerencsénk volt, mert az ég tiszta volt, jó sok csillag világított.
A nagyok persze rémtörténeteket meséltek egymásnak, a csajok néha felsikoltottak mikor egy béka ugrott el előttük, vagy megmozdult valami a bozótban.
A két legkisebb, Rozi és Hanyi is jól bírta az utat. Rozi kb az út felét tette meg gyalog, egyébként Tomi vitte a régi háti hordozónkban.



Hanka szája is csak egyszer görbült sírásra, amikor a csúcsról lefelé jövet közölte, hogy ő inkább remete lesz, de nem megy le ezen a meredek lejtőn. Szerencsére nem gondolta komolyan.
Az út odafelé végig emelkedik, de csak a turistaháztól a csúcsra vezető néhány száz méter hosszú, meredek szakasz igazán kemény, ezt a részt felfelé Rozi is a hordozóban tette meg, lefelé Tomi kezét fogva jött.
A csúcsra még sötétben értünk és kb egy órát töltöttünk ott, néztük ahogy világosodott.



A turistaház honlapján a szálláslehetőségek mellett olvashattok a környék nevezetességeiről is. A Csörgőlyuk barlangról szóló részben azt írják, hogy a barlangot csak gyakorló barlangászok látogathatják, valójában a Nyikom klub vezetett barlangtúrákat is szervez időnként.

A gyalogtúra kb 6 km hosszú volt, reggel hétkor értünk Pásztóra. Útbaejtettük a piacot, aztán irány haza. Tartottam tőle, hogy a gyerekek nyűgösek lesznek másnap, de azt hiszem ők jobban bírták az éjszakázást, mint én. Aludtunk délig, de nagyjából az egész nap fetrengéssel telt, mert ebéd utáni családi moziként megnéztük egyik kedvenc családi filmünket.

Nincsenek megjegyzések: