2008. december 30., kedd

karácsony 2

A Cluedo telitalálat volt. Remek társasjáték. Végre valami, amivel én is szívesen játszom.

Köszönet érte a nagynéninek.

A szolitert meg majdnem elfelejtettem. Hát ez sem egy kézműves remek, de azért a csajoknak tetszik. Sógyurmából van, a golyók pedig kavicsok.

Itt a vége...

kedvenc könyvek 1

Update: csak a legfontosabb információk maradtak ki, most pótolom.

F. Raoul-Duval: Jangu és Gurigu, rajzolta: Molnár Ágnes, a Móra adta ki, a mienk 1980-as kiadás.

Alapvetően a tukán miatt került az első helyre, mert elolvastam (és meghallgattam) ezt.

Rövid történet, könnyen emészthető szöveggel és sok színes rajzzal arról, hogy miért félnek a jaguárok a mai napig is a tűztől.

Mostanában Rozinak olvassuk, de annak idején a többiek is nagyon szerették.

Kedvencünk a

"Dörzsöld, dörzsöld

míg a tűz

lángja sötétséget űz."

apró mondóka.


Itt a vége...

2008. december 25., csütörtök

karácsony

Rozi és Tomi fénypontoznak (most van ugyanis a nap fénypontja, ti. a délutáni alvás ideje), a nagyok meg elvonultak a karácsonyi könyvekkel. Teó az Északi fénnyel, Hanyi meg a Coffi, Pocak, Paprikával. Azt hiszem most jól választottunk, ha nem ismeritek őket itt és itt olvashattok róluk.

A tegnapi ajándékozás kis híján mégis kudarcba fulladt, ugyanis Rozi megsértődött, hogy nem kapott egyetlenegy pónit sem. Aztán amikor előkerült az orvosi táska (majdnem arra a sorsra jutott, hogy csak a tavaszi nagytakarításkor leljünk rá), akkor megenyhült kicsit és az este hátralévő részében bizsgálósat játszottak Hankával. Kippkopp volt a szenvedő alany, a vizsgálóasztal meg az új Boribonos takaró. Lassan külön boltot nyithatunk Marék Veronika szerzeményeiből és a kapcsolódó szuvenírekből.


A Kippkoppot én csináltam, nem lett ugyan olyan csini, mint amit a Pagonyban lehet kapni, de talán már nem is annyira gyenge, mint a legelső ilyen próbálkozásaim.




Ma délelőtt meg elindultunk életünk első geoládakeresésére. Gondoltuk kezdetnek jó lesz a falutól nem messzi kőbányába elrejtett kincs is. Hát mit mondjak... nem találtuk meg. Az még nem derült ki, hogy csak bénák voltunk, vagy tényleg nincs is ott, mindenesetre a megadott koordináták közelében néhány rongy- és fadarabkán kívül nem találtunk semmit sem.




Itt a vége...

2008. december 21., vasárnap

kisiskola

Update: hihi, Teó második lett a kisváros gimnáziumában 5.-6. osztályosoknak rendezett matekversenyen

Sokat cikkeztek az utóbbi időben a kisiskolák helyzetéről. Néhányan egészen meglepő dolgokat írtak, őket olvasva az az ember érzése, mintha az Alfa holdbázis messzeségéből próbálnák megmondani, hogy is van ez nálunk, mit kellene tenni. Azért írom, hogy nálunk, mert mi is egy ilyen 2000 lelkes nógrádi faluban lakunk, ahol az iskola működése veszélybe került.


A lakosok közül sokan munkanélküliek, akinek pedig van állása és nem a helyi intézmények foglalkoztatják, az ingázik: Salgótarjánba, Hatvanba, Gyöngyösre vagy Budapestre jár minden nap.
Az iskolába 100valahány gyerek jár. Az épület nagy, új, jól felszerelt. Van klassz tornaterem sportszerekkel, számítógépterem, technikatermek (egy ahol fúrni-faragni lehet, egy ahol főzni is) és nyelvi labor (ugyan ez most nem működik). Mindezt aktívan használják a gyerekek. Órarendbe épített órákon tanulhatnak furulyázni, táncolni. Van rajzszakkör, történelemszakkör, lehet focizni, kosarazni. Az iskolát a felnőtteknek is megnyitották, esténként ők pingpongoznak, táncolnak, fociznak a tornateremben.

Több olyan osztály van, ahol alacsony a létszám: a nagylányomék (5. osztály) csak tizenhárman vannak, Hanyiék viszont (2. osztály) huszonketten.
Egy kivételével (fizika) minden tárgyat szaktanár, ill. képzett tanító tanít. Több pedagógus szerzett fejlesztő pedagógusi képesítést, és erre szükség is van, mert minden osztályban vannak nehezebben haladó, hátrányos helyzetből induló gyerekek.
Több éve járok nyílt tanítási napokra, ahol azt tapasztalom, hogy az órákon a tanárok többsége differenciál, de sokat dolgoznak a gyerekek csoportokban is, az alacsonyabb osztálylétszám mellett ez nagyon jól megoldható. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy most, felsőben már nem látom ennyire rózsás színben a helyzetet, sokkal több pl. a frontális óra – még úgy is, hogy a lányomék az első évfolyam, ahol történelemből, magyarból, matekból és angolból elindult az ún. nem szakrendszerű képzés (erről majd később) – a tanárok nehezebben kezelik a problémás gyerekeket.

Sajnos mégis több család is a közeli kisváros általános iskoláiba íratja be a gyerekeit, többségük arra hivatkozik, hogy a helyi iskolában alacsony a színvonal és túl sok a cigány tanuló.

Kun István is azt írja, hogy „A színvonal állandó és szégyenteljes esése minden PISA-felmérés szerint nyilvánvaló. Ez se mostanában kezdődött. S a falvak iskoláiból kikerültek esetében a felmérések fokozott hátrányokat jeleznek.”
Nem tudok pontos statisztikákat, de úgy sejtem, hogy a kis falvak iskoláiban több hátrányos helyzetből induló gyerek van, sok esetben elképesztő családi háttérrel. Ezeknek a kisiskoláknak ezzel is meg kell birkózniuk. Én is azt tapasztalom, amit Achs Károly ír Kun fenti szavaira reagálva: „Ez alaptalan általánosítás. Korrekt lenne, ha Kun kicsit összetettebben vizsgálódna. Például, hogy a "fokozott hátrányok" okozója mennyiben az iskola, mennyiben falvaink iszonyatos magára hagyottsága. Hogy a faluban milyen arányban vannak jelen a "nem bírná a mi színvonalunkat" skatulyájú gyerekek. Ha figyelembe venné azokat az adatokat is, amelyek szerint az aprófalvak kisiskoláiban a teljesítmény legfeljebb annyival marad el, amennyivel a szülők iskolai végzettsége alacsonyabb.” Lásd még Hammer Ferenc megjegyzését a számítógépes posztban.

Ha nálunk megszűnne az iskola, akkor a gyerekeknek a közeli kisvárosba kellene járniuk, ahol már most is nagyon túlterheltek az iskolák. Nem ritkák a 34-35 tanulós osztályok sem.
Kíváncsi vagyok, hogy ha a hátrányos helyzetű, nehezebben haladó gyerekek bekerülnek ezekbe az osztályokba, milyen teljesítményt fognak produkálni. Sokkal kevesebb figyelmet fognak kapni, elképzelhetetlennek tartom, hogy ennyi gyerekkel olyan differenciált foglalkozásokat lehetne tartani, mint a mi kisiskolánkban. Ráadásul az itteni pedagógusok ismerik a gyerekek családjait, gyakran találkoznak a szülőkkel, gyakran őket is tanították, sokszor így tudják meggyőzni a szülőket arról, hogy engedjék el a gyereket a különböző kirándulásokra, iskolai programokra. Nem ritka az sem, hogy a tanárok abban segítenek, hogy a gyerek részt vehessen az osztály közös farsangi produkciójában: beszerzik a kellékeket és segítenek elkészíteni a jelmezeket. Nehezen tudom elképzelni, hogy a városi iskola tanárainak, lenne arra energiája, ideje, hogy ilyen kapcsolatot tartsanak fenn ezekkel a szülőkkel. Meglep, hogy Urbán Szabó Krisztina pl. a tanárok és szülők közti közelebbi kapcsolatot hátrányként állítja be: „Fontos érv szokott lenni a gyermek biztonságigénye, amit az garantálna, hogy a tanító néni jó ismerős, aki együtt hintázott az anyuval gyerekkorában vagy a szomszéd házban lakik. Sajnos ez az "ismerősség" gyakran megakadályozza, hogy reális képet kaphasson a szülő gyermeke teljesítményéről, és igazi segítséget a gyermek, ha szüksége van rá - mert nehezebb elfogulatlanul szemlélni azt a gyereket, akit pólyás kora óta ismerek, meg azt, akinek a családja jóban vagy éppen rosszban van az én családommal.”. Ez az Alfa holdbázisról megmondás tipikus esete szerintem. És a védőnőkkel kapcsolatos megjegyzést még meg sem említettem, grrrrr.

Nem tudom, hogy mennyire általános az ország kisiskoláiban az a helyzet, amit nálunk tapasztalok, de azt gondolom, hogy a tanítás színvonala attól biztosan nem alacsonyabb, ha egy osztályba kevesebb gyerek jár. Azt pedig semmiképp nem lehet mondani, hogy ha csak tizennégy, akkor az már biztosan rossz, ha meg tizenhat, akkor az még elfogadható. Elkeserítő, hogy esetleg mégis ez dönthet osztályok, iskolák megszüntetéséről. Ennél kicsit ésszerűbb, életközelibb szempontokat kellene tán alkalmazni.

Szerintetek?

Itt a vége...

2008. december 18., csütörtök

limuzin és fagyiskocsi

Mit nekünk gyári játékok...

Cardboard boxes forever.

Itt a vége...

2008. december 16., kedd

pitypang

Rozival a minap az évszakokról bezsélgettünk séta közben, nem egyszerű ez manapság, ezt mindenki beláthatja. Mindenesetre szóba kerültek a téli álmot alvó állatok is. Aztán az egyik kerítés tövében találtunk egy pitypangvirágot.

Rozi: Szerintem ez nem volt álmos.

Itt a vége...

2008. december 9., kedd

kitörés

Hétvégén újra nekiálltunk vulkánt csinálni. Nyáron már kipróbáltunk egyszer, de az akkor készült műalkotást elajándékoztuk.
Az ötletet innen vettem.
Mi kell hozzá?
A vulkánhoz:
kartondoboz, újságpapír, cellux, filmes doboz vagy plusszos doboz, és az univerzális sógyurma. Ha színezni akarjuk, használhatunk ételfestéket, vagy akár temperát is, de keverhetünk kakaót is a masszához.
A lávához: szódabikarbóna, ecet, piros ételfesték, mosogatószer.
Mi valójában félvulkánt készítettünk, azért, hogy lerajzolhassuk, hogyan néz ki belülről egy rétegvulkán.
A kartondoboz az alap. Mi az alját és az egyik oldalát hagytuk meg. A karton közepére egy üres, tető nélküli plusszosdobozt tettünk, majd újságpapírból gombócokat gyúrtunk, körberaktuk velük a plusszosdobozt és cellux-szal a kartonhoz és egymáshoz rögzítettük őket úgy, hogy vulkánhoz hasonló alakot kaptunk.




Összegyúrtuk a sógyurmát, aztán befedtük vele az újságpapírgombócokból összerakott vulkántestet.


Ezután következett a szárítás. Nyáron könnyű dolgunk volt, mert kint a napon nagyon hamar megkeményedett a sógyurma. Most a radiátor mellé tettük, így kellett néhány nap, amíg teljesen kiszáradt és megkeményedett.
Ezután következett a legizgalmasabb rész: modelleztük a kitörést. A plusszosdozba ecetet, piros ételfestéket, néhány csepp mosogatószert és szódabikarbónát tettünk, és figyeltük, hogyan tör a felszínre a láva. Így:


Itt a vége...

2008. december 7., vasárnap

mikulás kettő

Szombat reggelre megjöttek a mikulásajándékok. A legkisebb egy földig érő hálóinget kapott, a közepes egy szép virágos pizsamát. Mindkettő egy kicsit túlméretezett.

Hanyi: Hát ez a Mikulás nem nagyon találta el a méreteket.
Teó (akinek csini, melltartós alsóruha jutott): De hát ezeket apáék vették, nem is a Mikulás hozta.
Hanyi: Dehogy, apa nem vett volna ilyen nagyot, anya meg nem is ment sehova mostanában.

Rozmárnak egyébként annyira tetszett a pónis, patkós, virágos darab, hogy tegnap egész nap abban flangált. Aztán persze abban is aludt. Hanyi azért nem vetemedett ilyesmire, viszont este ő jelentkezett első fürdőnek – ezen pedig általában harcok mennek, valamiért mindenki a végére szeretne maradni - , hogy minél hamarabb felvehesse a sajátját.

Itt a vége...

2008. december 4., csütörtök

mikulás


Csináltam egy csomó mikulást. A kép nagyon vacak lett, de sajnos nem tudtam újat készíteni, mert a mikulásokat azóta már elajándékoztam, Hanka osztálytársai kapták őket.

Az ötlet nem tőlem van, Huzik Hajni óvónénitől tanultuk. Földimogyoró az alap, én temperát és fekete filctollat használtam hozzá.

Itt a vége...

2008. december 2., kedd

számítógép

Hanna nemrég azon morfondírozott, hogyan adagolja a számítógépet a kislányának. Azóta az egyik alpha mummy is tervezte, hogy wii-t vesz karácsonyra a gyerekeknek. Egészen addig, amíg meg nem nézte Robbie Cooper videóját, amin tinédzserek videójátékoznak.

Utánanéztem egy kicsit a számítógép vs gyerek témának a neten. Találtam egy csomó közhelyes vacakot arról, hogy milyen szomorú, hogy a számítógépek miatt ma már alig olvasnak a gyerekek. Aztán olyan írásokat amik a gépek áldásos és károsnak vélt hatásait boncolgatják –  egy csomó egymásnak sokszor teljesen ellentmondó dolgot -, végül ráakadtam Hammer Ferenc cikkére a Médiakutató oldalán.

A cikk Thomas Fuchs és Ludger Wößmann PISA-felmérés kapcsán született tanulmányairól és azok médiabeli utóéletéről elmélkedik. Tanulságos darab. (Az eredeti tanulmány sajnos nem elérhető a lábjegyzetben megadott linken, de itt megvan.)


Idemásolok egy passzust a következtetések fejezetből:

„Másodszor, jóllehet, e kritikai megjegyzés az empirikus társadalomkutatás általánosabb módszertani kérdéseire vonatkozik, fel kell tenni a kérdést, hogy a tanulók teljesítményét meghatározó faktorok kutatása során mi értelme van a szülői faktorok kiküszöbölésének. A Fuchs-Wößmann-kutatás konkrét vonatkozásában például meg vagyok győződve arról, hogy különféle szülők másképp csinálnak dolgokat gyerekeikkel, beleértve az olyan általános gyakorlatokat, mint a beszélgetés, az evés, a tévézés, a játszás, a tanulás és valószínűleg a számítógép-használat is. Így kérdéses, hogy a számítógép-használattal kapcsolatos cselekvések és normák hogyan emelhetők ki egy statisztikai eljárás segítségével a különféle szokások, normák, értékek, gyakorlatok, idők és terek által definiált családi praxis hálózatából.”


Érdekes írás, viszont sajna nem helyettesíti a Hanna által – és persze általam is – áhított Nagy Számítástechnika Adagolási Kézikönyvet.

Mert hogy is állunk mi a számítógéppel?

Van belőle kettő: egy a konyhában – ez kvázi a mienk – és egy a gyerekszobában – ez a gyerekeké. Szép leosztás, de a kinti gépért még így is harcok mennek néha, mert internetezni csak ezen lehet.

Mindegyik lány használja a gépet: Rozi az egyszervolton néz animációkat, hallgat zenéket, vagy ’énkicsipónizik’. Hanyi is is nyomul az egyszervolton, de keres magának más játékokat is a neten. Teónál a sims a favorit, leginkább építkezni és családokat kreálni szeret. A nagyok ’fenn vannak’  a my vip-en, Teó az iwiw-en is. Csetelni is szokott a barátaival. A netet iskolai munkákhoz is használják, ilyenkor általában én is közreműködök. Ja, és mindegyiküknek vannak paintes rajzai is.

Szerencsére a játékkonzolok még nem jutottak el hozzánk.

Szóval gépeznek eleget. Elég korán ültek először a számítógéphez. Viszont szeretnek papírra is rajzolni. A nagyok zenélnek is, Hanyi hegedül, Teó idén kezdett gitározni, a suliban pedig furulyáznak. Van bicajuk, ugrókötelük, görkorijuk, sokat táncolnak és gyakran kirándulunk. Ennél jobb egyensúlyt úgy tűnik, nem tudunk tartani. De egyáltalán nem vagyok elégedett, mert ha Teó túllendül egy ponton a gépezésben, akkor szúrós, tüskés lesz, nem lehet hozzá szólni. Ilyenkor veszekedős gépről eltávolítás is van. Sajnos.

Mióta felolvastam nekik Gion Nándor A kárókatonák még nem jöttek vissza regényét (majd mesélek erről is egyszer) megint rákaptak az olvasásra. Az olvasásfüggésbe pedig talán még nem halt bele senki. Vagy izguljak emiatt is????

Itt a vége...

2008. november 30., vasárnap

Edith Piaf

Tegnap megnéztük az Edith Piaf filmet , és az a ritka helyzet állt elő, hogy Tominak tetszett, nekem meg nem annyira. Bár Marion Cotillard szerintem is klassz volt.

Itt a vége...

bárányhimlő

Jó dolog az optimizmus, de azért Rozin mégiscsak kitört a bárányhimlő, nem is akárhogy. Egyelőre türelemmel viseli.

Lehet, hogy mégis be kellett volna oltatni őket?

Itt a vége...

projektmunka

Tegnap projekteztek a nagylányok, Teó és két osztálytársa. Angolra kellett alkotniuk, Ancient Greece és Ancient Rome témában.

A munkafolyamat:


És az eredmény:

Itt a vége...

2008. november 26., szerda

alku


Végre sikerült rávennem Hanyit, hogy az ő rajzai közül is idetehessek egyet, dörzsölt a csaj, ezt most néhány névnapi raffaellóm bánja.

Itt a vége...

Rozi és a karácsony


Rozi ma festegette a korábban gyártott, karácsonyfadísznek szánt sókerámiákat. Egyszer csak ezt hallom:


„Nagyon fog szeretni engem a karácsony.”


Itt a vége...

Mojszejev és optimizmus

Hát, hogy a csupa jót hozó újkor beköszönt-e azt még mindig nem tudjuk, viszont a Mojszejevről végül mégsem maradtunk le, ami azért feltétlenül pozitívum, legyünk hát optimisták.


Annál is inkább, mivel hazaérve meglepetések sorozata várt minket (lévén Tomi szülinapja): volt gyertyás torta (Ancsa segített), boldog szülinapot felirat, szülinapos fejdíszek, ajándék-rajzok, viháncolás.


Egyébként a Mojszejev tényleg jó volt, változatos, a legapróbb részletekig megkoreografált, de egyáltalán nem merev, vagy humortalan táncok. Egyik kedvencem volt a kozák lovasok vonulása, amikor a pasik földig érő fekete lebernyegekbe burkolva rohangálnak a színpadon. A lábuk egyáltalán nem látszik, olyan mintha kerekeken gurulnának.

Itt a vége...

2008. november 22., szombat

A betegségek ideje


Az újkor hajnalán

Egon Friedell Az újkori kultúra történetében elveti a hagyományos korszakolást, és az európai újkort az 1347-es nagy pestisjárványtól számítja, hosszasan értekezve a betegségről mint a megújulás szükséges előzményéről. Az a járvány egyébként  klímaváltozást is okozott - bármilyen furán is hangzik -, mivel a földművelő népesség jelentős csökkenésével az erdők visszahódították a művelt területeket,  elfogyasztva a levegőből a széndioxidot, és ez egy 300 éves "kis jégkorszakot" idézett elő.  (lásd itt: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=12755). 

Nagy dolgok ezek. Milyen nevetségesen hangzik ehhez képest, hogy nálunk az egész család lebetegedett. Lehet, kis dolog az emberiségnek, de nekünk!? Először Rozi dőlt ki: múlt pénteken szinte nem lehetett levinni a lázát. Mandulagyulladás. Aztán Teó jött, nála mindez súlyosabbnak látszott, lévén nagyobb (kész nő), összeomlása is több port ver fel.  Végül (de nem utolsósorban, hiszen itt vagyok még én és Hanka is), Kata esett áldozatul a mikróbák aljas támadásának. De nem is akármennyire: még a holnapi Mojszejev-előadás is veszélybe került. Rettenetes fejfájás, nem múló láz. Ilyen családi járvány még nem gázolt le bennünket. De van-e olyan mértékű, hogy várhassuk az újkort? (Ami persze csupa jót hoz.) 

Vagy nem?  Egy gótikus cseh regényben visszaállítják Prágában a középkort (többet pl. itt: http://szalagocska.multiply.com/reviews/item/1) , alapvetően azért, mert úgy vélik, minden, ami a gótika óta történt, rossz és fölösleges.

Itt a vége...

2008. november 19., szerda

kirándultunk



Megint elmentünk Sámsonházára a kőbányához, aztán fel a Fehérkő-várhoz. Másztunk hegyet meg ettünk kökényt.

Teót, a kis kamaszt, már nem egyszerű rávenni egy hétvégi kiruccanásra. Ne mááááááááááár, már megint??????? mondja, húzza a száját, de azért jön. 

Aztán persze hazaindulni nem akar.

Egyszer régebben, úgy másfél éve négyesben is jártunk itt, Teó így írt és rajzolt róla:

Itt a vége...

2008. november 16., vasárnap

csillagszemű béka

Hogy miért a cím?

Rozi dalának kezdősora: "csillagszemű béka, hajladozó béka"

hát ezért

 

Itt a vége...